A tolmácsolás olyan tevékenység, mely két nyelv viszonylag magas szintű ismeretét, megértését, a hallott szöveg lényegének hiteles visszaadását követeli meg, kapcsolatot teremt két idegen nyelvű fél között és a mondanivalójukat közvetíti egymásnak. A tolmács feladata, hogy olyan kapcsolatot teremtsen meg a két fél között, melynek segítségével a két fél úgy érezheti, mintha közvetlenül egymással beszélgetnének, közvetítő nélkül.
A tolmácsolás típusai
- Konszekutív (követő) tolmácsolás: A tolmács akkor fordítja a szöveget, amikor a beszélő szünetet tart. Ennek megfelelően ez hosszabb időt vehet igénybe, mint a szinkrontolmácsolás. Mivel hosszabb szövegrészek fordítására is szükség lehet, így a tolmácsok ilyen esetben gyakran készítenek emlékeztetőket maguknak az elhangzott szövegről, valamint ez a fajta tolmácsolás jobb memóriát követelhet meg. Általában a tolmács a beszélő mellett helyezkedik el ilyenkor.
- Szinkrontolmácsolás: Ilyenkor a tolmács feladata, hogy a beszélő szövegét folyamatosan, a beszéddel egy időben lefordítsa, és továbbadja a hallgatóságnak. Ilyenkor általában a tolmács egy hangszigetelt szobában tartózkodik, ahol egy fülhallgatón keresztül hallja, hogy mit kell fordítania.
- Kísérőtolmácsolás: Általában olyan esetekkor alkalmazzák, amikor a közönség közül csak néhány ember számára fordít a tolmács. Ilyenkor a beszélővel egyszerre, de halkabb hangon fordít a tolmács, csak azok számára, akik nem értik az eredeti nyelvet. Ennek megfelelően a tolmács, és azok, akiknek fordít egymáshoz közel helyezkednek el, hogy ne zavarják azokat, akik értik az eredeti nyelvű szöveget.