A szén-monoxid egy színtelen, szagtalan, íztelen gáz, szénvegyületek égésekor keletkezik. Az emberi szervezetre gyakorolt hatása, hogy mérgező, akadályozza a szervezet oxigénfelvevő képességét és ezzel az oxigénellását. Mivel színtelen, szagtalan gázról van szó, így szabad szemmel észrevehetetlen. Emiatt szokás szén-monoxid érzékelőt elhelyezni azokban a helyiségekben, ahol fennáll a szén-monoxid képződés esélye.
A szén-monoxid képződés esélye általában a fűtő berendezésnél történik, pl. kályhában, kazánban. Ennek megfelelően ebben a helyiségben is kell elhelyezni a szén-dioxid érzékelőt, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy biztonságban vagyunk. További megszokott elhelyezési hely a hálószoba, ugyanis alvás közben nem érzékeljük a szén-monoxid tüneteit, így komoly baj alakulhat ki ilyenkor.
A szén-monoxid érzékelőt falra rögzítéskor a nyílászárók felső élénél magasabbra kell elhelyezni, lehetőleg maximum 3 méterre a kályhától, kazántól. A magasságnál figyelni kell még arra, hogy az érzékelő és a mennyezet között maradjon minimum 30 cm távolság.
Ha hálószobában, nappaliban szeretnénk szén-monoxid érzékelőt elhelyezni, akkor a légzési magasságot kell figyelembe venni, olyan magasra kell tenni, ahol az ott tartózkodó emberek levegőt vesznek. Ez hálószobában az ágy magassága, nappaliban szintén az ágy magassága és az ülőgarnitúrán ülő emberek belégzési magassága közötti terület.
A szén-monoxid érzékelő helyes működése az eszközön található gomb segítségével ellenőrizhető. Emellett célszerű, és hivatalos helyeken kötelező, évente ellenőriztetni, felülvizsgáltatni azt.